Amikor mintha kést szúrtak volna az oldaladba és hiába forogsz -forgolódsz, mégse múlik el az érzés. Amikor felébredsz és szorítod az oldalad, de mégse leled a késnek a nyelét, hogy kihúzhasd onnan.
Amikor már baromi sokszor így fáj, végre csak rászánod magad a még kellemetlenebb 2 perces tükrözéses kivizsgálásra.
És amikor megvan az eredmény: nem gyomorfekély, csak majdnem.
Akkor k...-ra megkönnyebbülsz , mert a küszöböt mégse lépted át.
És elkezdhetsz gondolkozni , hogyan váltsál életmódot, hogy szinten tudd tartani, és mégse alakuljon gyomorfekéllyé . ( és ne, de tényleg ne reménykedj , hogy az orvosok majd valamiféle életmódbeli tanácsot fognak adni, csak szedd a gyógyszert, és kész).
(És a kisördög ott kérdezősködik közben: hogy történhetett velem ez???? Mikor mindig is odafigyeltem az egészséges életre???)
2 megjegyzés:
Jobbulást!
A stressz, az az oka mindennek.
Áhh nem vagyok én hős, túl lehet élni.
Köszi a tippet a dietetikusról.
Na igen a stressz, hát az van. Ez van.
Megjegyzés küldése