Spórolós ötlet

Na eljutottam, arra a háziasszonyi szintre, hogy már a zoknikban is kreatívan gondolkodok.

Ugyanis már tökre elegem van a fél pár zoknikból. Főleg a férjem gyárt ilyeneket, de most már Lili is csatlakozott.
Na nem a zoknifaló manó segít az eltüntetésben. Csak szimplán állandóan kilyukad a pár zokni egyik fele.
Csak a fele. (Na de ráadásul nem is kínai  minőség, hanem 100 pamut, és hazai cérna zoknik, amik ugye elvileg jobb minőségűek, ha már drágábbak)
 Én meg itt állok egy rakat fél pár zoknival, amit nem tudok mivel összepárosítani. ,mert hogy olyan csomag zoknikat szoktam venni, ami 5-ös kiszerelésű, de még véletlen se egyforma színű és mintájú.
Úgyhogy bevásároltam tök egyforma zoknikból (5 pár kék, 5 barna, 5 fekete, 5 fehér), legalábbis a férjemnek. Őt ugyanis nem zavarja a monotonitás.
Lili meg már válogat, hogy neki most a piros kell, vagy a virágos, vagy a pingvines, vagy az .......
Szóval neki nem lesznek egyforma zoknijai, mert akkor hogyan élné ki a reggeli kreatívoskodást???

A lányoknak könnyebb

ajándékot venni.
Valami kis nőcis ruha, vagy apróság, ékszer.......stb, stb.
A lányomat, vagy keresztlányomat , Vivit olyan könnyen meg lehet lepni valamivel. Végső esetben én készítek valamit (is) nekik. Vivi azt is mindig imádja (olyan mint én :-))

Na de a keresztfiamat mivel is lepjem meg??? Ez örök dilemma.
Neki indulok valami ruhafélét vadászni. Az első boltokban semmi tetszetős nem akad, még a turkálókban sincs semmi egyedi. Vagy inkább semmi egy 8 éves fiúnak.
 (Tényleg lányoknak van ezer meg egy féle cucc a turiban, ezzel szemben fiúknak szinte semmi. Ők úgy széthordják, hogy nem kerül be turiba semmi fiús egy bizonyos kor után?? )
Ékszer nem játszik be nála.
A kis apróság meg valami játékot jelent nála. Na általában itt kötök ki én is.
Na de míg a neki megfelelő játékot kiválasztom. Hűűűű az se egyszerű.

Jól össze kell, hogy kapjam magam,hogy valami frappánsat adjak (szokás szerint, már elvárás ez felém) mert vészesen közeledik a keresztfiam szülinapja.

Gólya, de nem hír

Imádok itt lakni, ahol...
Mondjuk eddig nem annyira (már 3 éve), de az idén történt valami. Ebben lehet nagy szerepe van annak is, hogy a házzal szemben csak egy fasor van szembe szomszédok helyett(elburjánzott kicsikét), és tavasztól őszig csak a madár csiripelést hallgatjuk.
Plusz előttünk van egy vízelvezető árok, tehát tavasztól őszig csak a béka brekegést hallgatjuk, vannak jó sokan (szúnyog az nem sok van mifelénk, az az egy -kettő meg úgyis engem talál meg).
De még ezek tetejébe a bal szomszéd előtti villanypóznára egy gólyapár is beköltözött. Tehát tavasztól-őszig hallgathatjuk őket is. :-)))
 Tisztára mintha egy tanyán élnénk, nem pedig egy kisvárosban. Imádom

Világvége elnapolva

Ezen hírt olvasva nagy "megkönyebülés" vett rajtam erőt.
Mégse lesz vége a világnak 2012. dec. 21-én.
Mégiscsak megélem a következő nevem napját. :-)

Hiszen megmondták a tudósok!!!! Ja , hogy a tudósok azt is mondták lesz világvége! Na most kinek higgyek????

 Ez ám a dilemma. Inkább egyiknek se, mert nagyon fel tudnak borzolni ezek a hírek.
 Csak bízok valami hosszan tartó jóban.

(Nem hiába ilyenkor dolgozik az optimista kis lelkem)

Hóforduló

Ma 23 hónapos Lili!!! El se hiszem, hogy 1 hónap múlva már 2 éves lesz!!!???? Igazuk volt azoknak, akik azt mondták nekem, hogy az évek múlása addig fel se tűnik, amíg nincs gyerekem. De amint a pincur hónapjait - éveit számolgatjuk, egyből hangsúlyosabban telik az idő. És gyorsabban is ! Vagy csak inkább jobban tudatában vagyunk. :-)

Túl vagyunk az első dackorszakos hisztin

Tegnap, na persze mikor máskor a legnagyobb kánikulában, neki indultunk a közeli Debrecenbe ügyeket intézni, vásárolgatni. A közeli kisvárosból mindig vonattal szoktunk beközlekedni, amit Lili nagyon élvez. Lehet sokat nézegetni és ismerkedni az ismeretlen útitársakkal egy mosollyal. A vonatozás odafele nem is okozott gondot, még az ügyintézés se nagyon. De mikor a biobolt előtti várnunk kellett, mert az eladó "rögtön jövök" elment valahova, na ott már betelt a pohár Lili számára. Olyan féktelen visításba kezdett, hogy biztos beleőszül néhány hajszálam (itthon legalább is úgy láttam, bár lehet , hogy csak a festék kopott le). Ha beleült a babakocsiba ki akart szállni, ha kint volt bele akart ülni. Se cumi, se tea se én nem kellettünk. Semmi csak az ordítás. És a nem -nem -nem. Sétálgattunk kicsit az árnyékban végig az üzletsor előtt, de semmi megnyugvás. Nekem se. Csak az a fajta ordítás mint akit éppen most nyúznak. 15 perc után mire végre sikerült elindulnunk és bele tudtam rakni a babakocsiba, úgy elaludt , mint aki beájult. Ezek után a neki szánt szandál vásárlás kimaradt, úgy rohantam haza mint akit kergetnek. Nem tudom mikor lesz megint kedvem ebben a melegben elvinni magammal. (jövő héten , mert muszáj :-((( )