Spórolós ötlet

Na eljutottam, arra a háziasszonyi szintre, hogy már a zoknikban is kreatívan gondolkodok.

Ugyanis már tökre elegem van a fél pár zoknikból. Főleg a férjem gyárt ilyeneket, de most már Lili is csatlakozott.
Na nem a zoknifaló manó segít az eltüntetésben. Csak szimplán állandóan kilyukad a pár zokni egyik fele.
Csak a fele. (Na de ráadásul nem is kínai  minőség, hanem 100 pamut, és hazai cérna zoknik, amik ugye elvileg jobb minőségűek, ha már drágábbak)
 Én meg itt állok egy rakat fél pár zoknival, amit nem tudok mivel összepárosítani. ,mert hogy olyan csomag zoknikat szoktam venni, ami 5-ös kiszerelésű, de még véletlen se egyforma színű és mintájú.
Úgyhogy bevásároltam tök egyforma zoknikból (5 pár kék, 5 barna, 5 fekete, 5 fehér), legalábbis a férjemnek. Őt ugyanis nem zavarja a monotonitás.
Lili meg már válogat, hogy neki most a piros kell, vagy a virágos, vagy a pingvines, vagy az .......
Szóval neki nem lesznek egyforma zoknijai, mert akkor hogyan élné ki a reggeli kreatívoskodást???

A lányoknak könnyebb

ajándékot venni.
Valami kis nőcis ruha, vagy apróság, ékszer.......stb, stb.
A lányomat, vagy keresztlányomat , Vivit olyan könnyen meg lehet lepni valamivel. Végső esetben én készítek valamit (is) nekik. Vivi azt is mindig imádja (olyan mint én :-))

Na de a keresztfiamat mivel is lepjem meg??? Ez örök dilemma.
Neki indulok valami ruhafélét vadászni. Az első boltokban semmi tetszetős nem akad, még a turkálókban sincs semmi egyedi. Vagy inkább semmi egy 8 éves fiúnak.
 (Tényleg lányoknak van ezer meg egy féle cucc a turiban, ezzel szemben fiúknak szinte semmi. Ők úgy széthordják, hogy nem kerül be turiba semmi fiús egy bizonyos kor után?? )
Ékszer nem játszik be nála.
A kis apróság meg valami játékot jelent nála. Na általában itt kötök ki én is.
Na de míg a neki megfelelő játékot kiválasztom. Hűűűű az se egyszerű.

Jól össze kell, hogy kapjam magam,hogy valami frappánsat adjak (szokás szerint, már elvárás ez felém) mert vészesen közeledik a keresztfiam szülinapja.

Gólya, de nem hír

Imádok itt lakni, ahol...
Mondjuk eddig nem annyira (már 3 éve), de az idén történt valami. Ebben lehet nagy szerepe van annak is, hogy a házzal szemben csak egy fasor van szembe szomszédok helyett(elburjánzott kicsikét), és tavasztól őszig csak a madár csiripelést hallgatjuk.
Plusz előttünk van egy vízelvezető árok, tehát tavasztól őszig csak a béka brekegést hallgatjuk, vannak jó sokan (szúnyog az nem sok van mifelénk, az az egy -kettő meg úgyis engem talál meg).
De még ezek tetejébe a bal szomszéd előtti villanypóznára egy gólyapár is beköltözött. Tehát tavasztól-őszig hallgathatjuk őket is. :-)))
 Tisztára mintha egy tanyán élnénk, nem pedig egy kisvárosban. Imádom

Világvége elnapolva

Ezen hírt olvasva nagy "megkönyebülés" vett rajtam erőt.
Mégse lesz vége a világnak 2012. dec. 21-én.
Mégiscsak megélem a következő nevem napját. :-)

Hiszen megmondták a tudósok!!!! Ja , hogy a tudósok azt is mondták lesz világvége! Na most kinek higgyek????

 Ez ám a dilemma. Inkább egyiknek se, mert nagyon fel tudnak borzolni ezek a hírek.
 Csak bízok valami hosszan tartó jóban.

(Nem hiába ilyenkor dolgozik az optimista kis lelkem)

Hóforduló

Ma 23 hónapos Lili!!! El se hiszem, hogy 1 hónap múlva már 2 éves lesz!!!???? Igazuk volt azoknak, akik azt mondták nekem, hogy az évek múlása addig fel se tűnik, amíg nincs gyerekem. De amint a pincur hónapjait - éveit számolgatjuk, egyből hangsúlyosabban telik az idő. És gyorsabban is ! Vagy csak inkább jobban tudatában vagyunk. :-)

Túl vagyunk az első dackorszakos hisztin

Tegnap, na persze mikor máskor a legnagyobb kánikulában, neki indultunk a közeli Debrecenbe ügyeket intézni, vásárolgatni. A közeli kisvárosból mindig vonattal szoktunk beközlekedni, amit Lili nagyon élvez. Lehet sokat nézegetni és ismerkedni az ismeretlen útitársakkal egy mosollyal. A vonatozás odafele nem is okozott gondot, még az ügyintézés se nagyon. De mikor a biobolt előtti várnunk kellett, mert az eladó "rögtön jövök" elment valahova, na ott már betelt a pohár Lili számára. Olyan féktelen visításba kezdett, hogy biztos beleőszül néhány hajszálam (itthon legalább is úgy láttam, bár lehet , hogy csak a festék kopott le). Ha beleült a babakocsiba ki akart szállni, ha kint volt bele akart ülni. Se cumi, se tea se én nem kellettünk. Semmi csak az ordítás. És a nem -nem -nem. Sétálgattunk kicsit az árnyékban végig az üzletsor előtt, de semmi megnyugvás. Nekem se. Csak az a fajta ordítás mint akit éppen most nyúznak. 15 perc után mire végre sikerült elindulnunk és bele tudtam rakni a babakocsiba, úgy elaludt , mint aki beájult. Ezek után a neki szánt szandál vásárlás kimaradt, úgy rohantam haza mint akit kergetnek. Nem tudom mikor lesz megint kedvem ebben a melegben elvinni magammal. (jövő héten , mert muszáj :-((( )

A gyógyulás útja

eléggé rögös.
Lili elég szépen heveri kifele a torokgyulladást.
De sajna a gyulladás ráhúzódott a szájára (ínyére), minek következtében nem nagyon evett az elmúlt napokban.
Viszont kaptunk valami csoda kencét (egyet belülre a szájába egyet kívülre ). Kívül is kenni kell mert az aktív nyáladzásnak köszönhetően a szája is kiütéses lett körbe.
Valami kis piros löttyöt kell kívülre kenni, amitől úgy néz ki mint egy vámpír csajszi. :-)))

Viszont innen is üzenem a szakmailag nagyon rátermett gyógyszerésznőnek, hogy igenis letudja a nyála oldani a piros lötyit, és meg is fogja a ruhát.
(ezt kicsi indulattal mondom, mert mikor kérdeztem , azt mondta, hogy áááá nem oldja a nyál. ja persze. )
Na majd ha arra járok azért majd megmondom neki, (jó kicsit kisebb indulattal), hogy ne palizzon már be egy másik első gyerekes anyukát is a hülyeségeivel. (és még csak nem is ez volt az első ilyen esete)

Na jó én is bevallom a balekságom: Mikor kiadta a két üveg ECSETELŐ lötyit , én csak nézek, hogy na jó de mégis a két üvegcse magában mitől lesz ecsetelő??? Mi a f@nével ecseteljek, ő meg rám néz ( röhögve) , hogy hát fültisztítóval. :-))) ha-ha , na mégis honnan tudnám????? Jó kis vörös fejjel távoztam onnan.
Ami otthon még tovább növekedett, mikor a szépen felkenegetett lötyi 5 perc nyáltenger után a nyakában kötött ki Lilinek. 2 hét betegeskedés után szerencsére gyógyultnak nyilvánították!

Antibiotikumot vagy ne????

Na ez itt a nagy kérdés.
A történet ott kezdődik , hogy az én kis vasember Lilimet legyűrte hétfőre egy vírusos torokgyulladás. Lázzal járó ráadásul. Amit ő is , én is nehezen viseltünk.
Nem volt még eddigi pályafutása óta beteg csak egyszer, egy kis megfázása volt másfél évesen.
Mikor hétfőn a dokinéni kijelentette, hogy ezt bizony antibiotikummal kell kezelni, hát facsarodott egyet a szívem. Olyan sok rosszat lehet hallani az antibogyóról. Hogy milyen károkat okoz a szervezetnek, főleg hosszútávon. Nagyon szerettem volna ha nem kell beadatnom neki. Amellett, hogy beteg a gyermekem, még ezen is töröm a fejem.
Én próbálok mindenféle tudatosan (egészség, környezet....) élni és nevelni Lilit, de mikor ilyen döntéseket bíznak rám, a szívem kétfele szakad.
Az egyik szeretné, ha most és azonnal meggyógyulna, a másik viszont nem szeretné ha valami baja lenne tőle hosszútávon.
Ezért nagy kérdés. Vagy inkább volt. Ugyanis hosszas hezitálás után beadtam neki. Probiotikummal eggütt, hátha az is jót tesz.

Rábíztam magam a mindentudó orvosokra.

Aztán szaranyának érzem magam azóta is. Egyrészt mert hezitáltam, mikor nyilvánvalóan szarul volt Lili, másrészt mert csak beadtam és adom ma is, annak ellenére amit hallottam-olvastam.

Nem is tudom kell-e, jó- ez az információ dömping ami kereng körülöttem. Egészségkárosító gyógyszerek, műhibák, nemtörődömségek....
Jobb lenne, ha mikor elmennék orvoshoz, semmit nem tudnék, csak bíznék a mindenható orvosokban, hogy majd meggyógyítanak. És nem azon paráznék, melyik a jó döntés.


A lázon már úgy ahogy túl van Lilcsi.
Rossz volt nézni a mindig életvidám ugri-bugri sajtkukac gyermekemet ilyen nyomottnak. A betegség nem is annyira viselte meg mint a láz, és az azt követő étvágytalanság. Meg a kialvatlanság, na az inkább én vagyok, mint ő.
De lassan egy hét után már csak túl lesz , leszünk rajta.
Ugye??

Visszatértem!

Újból itt vagyok a blog friss levegőjét szívni.
:-)
És egyből hoztam is nektek egy kis varrás ötletet.

Gondolkoztam a smokkoláson már egy ideje. Hát , inkább már jó ideje, ugyanis már tavaly óta megvan a gumis cérnám hozz, de még csak most mertem belevágni, vagyis bele varrni.

Tehát először is végy egy turkálóból megmentett szép színű férfipólót (a férjemnek nem tettszett a turizásom eredménye, így lett az enyém) és vágj bele. Pontosabban a nyakát kanyarintsd le, meg az ujjait egy kicsit.



A nyakán cikk-cakk öltéssel varrj körbe a szélétől 2 centire, úgy hogy a gumis cérna az öltések között -alatt legyen, ne varrj bele a gumis cérnába mert utána nem tudod meghúzni.Miután körbe varrtad a nyakát a gumis cérnát húzd ki annyira, hogy pont megfelelően ráncoljon a póló nyaka.
Ezután a nyak és ujj rész szélét tisztázd el (egy apróbb öltésnyomú cikk-cakkal). És csodálkozz 10 perces munkád jóízű gyümölcsében. :-)


















(Azóta már tesómtól, és anyutól meg is kaptam a megrendeléseket a többi darabokra, tehát unatkozás megint kizárva) :-)

Itt egy kép Liliről is a kedvenc tevékenysége közben:

BUÉK!!!

Boldog Újévet Kívánok Mindenkinek!!