Kisgyerekkoromban (6-7 évesen) azt hittem csak nekem jár az agyam állandóan , lelőhetetlenül gondolkoztam az életem dolgain .Csodálkoztam is , hogy hogyan tudnak így létezni mások agyalás nélkül.
Persze az emberek nem osztották meg velem, a kicsivel, a gondolataikat, így hihettem azt, hogy nincsenek is azok a gondolatok.
Mindig, akármilyen tevékenység közben csak gondolkodtam. Ráadásul már akkor is bosszantott időnként, hogy miért nem lehet időnként üres az agyam.
Most már mivel öreg és bölcs vagyok :-) , tudom másnak is állandóan jár az agya.Csak erről nem sokat beszélnek a felnőttek, gyerekkel meg pláne nem.
De most is bosszant időnként, hogy miért nem tud kikapcsolni az agyam. Miért kell állandóan csak a problémákat körbe-körbe járni, eljutni valahova, majd kezdeni előröl a körözést. Akármilyen monoton, vagy nem monoton tevékenység közben is csak ringlispírezik, sokszor alvás helyett is.
Tán csak egy kivétel van, ha olvasok. És kellőképpen jó a könyv, el tud valahova varázsolni.
Ilyen volt az elmúlt napokban Penny Vincenzi Világraszóló botrány című könyve. Röpke 740 oldal két nap alatt , Lili-szokásos házimunka- szőlő lekvár-kerítés festés mellett jórészt alvás helyett.
1 megjegyzés:
Hajjajj, ismerős érzés! :o)
Ha van időd, segíthet, ha leírod. Nekem volt már, hogy bevált. :o)
Azzal is egyetértek, hogy az olvasás ki tud kapcsolni, nekem több kedvencem is van, amit szívesen előveszek újra, meg újra, ha ki akarok lépni a nyüglődésből. Például Frances Mayes Napsütötte Toszkánája, nem olyan, mint a film, de nagyon jó. :o)
Megjegyzés küldése