2010. április 25., vasárnap

A mostani hétvégén

sem unatkoztam.
Először is elkészítettem életem párjának a halacskás kispárnáját. Nagy sikernek örvendett. :-) Ilyenkor nagyon tudja értékelni a kreatív oldalamat. :-)))
Bezzeg mikor megkértem, hogy szedje össze a belsőpárnahuzat töltése során kipotyogott szivacsokat, hmmmm..... Nem nagyon megy már a hajolgatás nekem , így nyolc hónapos meg egy hetes kismamaként.
Itt a kép a párnáról. Kicsit lazábbra hagytam a külsőhuzatot, ő így szereti. A huzat záródását a szokásos gombok helyett 2 db zippzárral oldottam meg.


Készülnek ám közben a picurkának is dolgok. Most például kispárnát kapott. Tudom, hogy még úgy se most fogja használni, de ha már a takaróját csináltam, akkor egyúttal ezt is összevarrtam. Jobban mondva inkább a kispárna volt a próba darab. Ugyanis most használtam először töltő vliest(vagy frízt, nem is tudom pontosan melyik a helyes írásmódja). A varrógépem a két vászon közé fogott vékony vliest a kispárna esetében gyönyörűen vitte. Hamar készen is lettem vele. Bezzeg mikor a takaróra került a sor, háááát, ezt nem az én kis Brother-emnek találták ki. Az még hagyján, hogy a vlies elcsúszik (később rájöttem, hogy bármennyire is nem szeretném, igenis ki le kell tűznöm gombostűvel elcsúszás ellen a három anyagot, különben nem tudom megvarrni), de a szél hajtás levarrásnál , már olyan vastag neki az anyag, hogy egyszerűen nem varrja el. áááááá
Tehát kénytelen vagyok kézzel megvarrni. Így meg eléggé lelassult a technikám.
Itt egy kép a párnáról:


és a takaróról:


És el ne feledjem a tegnapi nap nagy slágere az általam elsőnek készített máglyarakás volt. Isteni finomra sikerült. Mára már csak az a kis sarka maradt a tepsiből , amit le fényképeztem.

Viszont ennek a sikerén nagyon meglepődtem, mert igaz ugyan , hgy nekem ízlett , azt nem gondoltam, hogy a páromnak, és az épp itt lévő anyukámnak is fog. Merthogy én nem a receptet követtem, hanem a mamám szóbani elmondását. Persze nem papírról, hanem csak úgy fejből: áááá nem nehéz ezt elkészíteni. Na, ennek következtében elfelejtettem kivajazni a tepsit, ezért eléggé lesült a süti (páromnak viszont pont ez az egyik dolog, amiért ízlik), valamint a rétegek közül kifelejtettem a lekvárt. De ezt pótoltam utólag a tálaláskor.
De épp ennek ellenére, vagy ezek miatt nagy kedvenc lett. :-))) hamm-ham ham. Pillanatok alatt elfogyott.

Nincsenek megjegyzések: