Antibiotikumot vagy ne????

Na ez itt a nagy kérdés.
A történet ott kezdődik , hogy az én kis vasember Lilimet legyűrte hétfőre egy vírusos torokgyulladás. Lázzal járó ráadásul. Amit ő is , én is nehezen viseltünk.
Nem volt még eddigi pályafutása óta beteg csak egyszer, egy kis megfázása volt másfél évesen.
Mikor hétfőn a dokinéni kijelentette, hogy ezt bizony antibiotikummal kell kezelni, hát facsarodott egyet a szívem. Olyan sok rosszat lehet hallani az antibogyóról. Hogy milyen károkat okoz a szervezetnek, főleg hosszútávon. Nagyon szerettem volna ha nem kell beadatnom neki. Amellett, hogy beteg a gyermekem, még ezen is töröm a fejem.
Én próbálok mindenféle tudatosan (egészség, környezet....) élni és nevelni Lilit, de mikor ilyen döntéseket bíznak rám, a szívem kétfele szakad.
Az egyik szeretné, ha most és azonnal meggyógyulna, a másik viszont nem szeretné ha valami baja lenne tőle hosszútávon.
Ezért nagy kérdés. Vagy inkább volt. Ugyanis hosszas hezitálás után beadtam neki. Probiotikummal eggütt, hátha az is jót tesz.

Rábíztam magam a mindentudó orvosokra.

Aztán szaranyának érzem magam azóta is. Egyrészt mert hezitáltam, mikor nyilvánvalóan szarul volt Lili, másrészt mert csak beadtam és adom ma is, annak ellenére amit hallottam-olvastam.

Nem is tudom kell-e, jó- ez az információ dömping ami kereng körülöttem. Egészségkárosító gyógyszerek, műhibák, nemtörődömségek....
Jobb lenne, ha mikor elmennék orvoshoz, semmit nem tudnék, csak bíznék a mindenható orvosokban, hogy majd meggyógyítanak. És nem azon paráznék, melyik a jó döntés.


A lázon már úgy ahogy túl van Lilcsi.
Rossz volt nézni a mindig életvidám ugri-bugri sajtkukac gyermekemet ilyen nyomottnak. A betegség nem is annyira viselte meg mint a láz, és az azt követő étvágytalanság. Meg a kialvatlanság, na az inkább én vagyok, mint ő.
De lassan egy hét után már csak túl lesz , leszünk rajta.
Ugye??

Visszatértem!

Újból itt vagyok a blog friss levegőjét szívni.
:-)
És egyből hoztam is nektek egy kis varrás ötletet.

Gondolkoztam a smokkoláson már egy ideje. Hát , inkább már jó ideje, ugyanis már tavaly óta megvan a gumis cérnám hozz, de még csak most mertem belevágni, vagyis bele varrni.

Tehát először is végy egy turkálóból megmentett szép színű férfipólót (a férjemnek nem tettszett a turizásom eredménye, így lett az enyém) és vágj bele. Pontosabban a nyakát kanyarintsd le, meg az ujjait egy kicsit.



A nyakán cikk-cakk öltéssel varrj körbe a szélétől 2 centire, úgy hogy a gumis cérna az öltések között -alatt legyen, ne varrj bele a gumis cérnába mert utána nem tudod meghúzni.Miután körbe varrtad a nyakát a gumis cérnát húzd ki annyira, hogy pont megfelelően ráncoljon a póló nyaka.
Ezután a nyak és ujj rész szélét tisztázd el (egy apróbb öltésnyomú cikk-cakkal). És csodálkozz 10 perces munkád jóízű gyümölcsében. :-)


















(Azóta már tesómtól, és anyutól meg is kaptam a megrendeléseket a többi darabokra, tehát unatkozás megint kizárva) :-)

Itt egy kép Liliről is a kedvenc tevékenysége közben:

BUÉK!!!

Boldog Újévet Kívánok Mindenkinek!!

Hogyan fejlesszük gyermekünk mozgását? :-)) II. fejezet

A második fejezet a rugalmasság fejlesztésről szól.

Az én kis csillagom már nem is olyan kicsi. Úgy nő mintha húznánk. Most 13 kg és 84 cm. Ez pont megfelel egy 2 vagy 2.5 éves átlagos gyermeknek. Lili ezzel szemben most töltötte be a másfél éves kort.
Ahogy nődögél a kiscsaj úgy kell mindent magasabbra pakolni. Vagy ha az étkező asztalra pakolok, akkor egyre beljebb kell rakni mindent a szélétől.
És itt jutunk el a rugalmasság fejlesztéshez.

Már ott tartok az étkező asztalra pakolásban, hogy gyakorlatilag a 60x120-as asztal közepén van egy olyan 15x15-ös kör amit nem ér el. Ide lehet rakni mindent amit nem akarom, hogy eltörjön. vagy megnyálazzon.
Pl a telefonomat (amire nagyon rá van indulva mostanában), bögre teámat.
Lili meg ott csüng az asztal szélén,lábujj hegyen pipiskedve, kezével félre tolva a cumisüveget, játékokat, és bűvöli a telefonomat.
Tegnap azt vettem észre, hogy körbe járja az asztal pipiskedve és időnként nagyot rugózva-ugorva nyújtózkodik a telefon irányába. :-))
Így kell kérem szépen tornára fogni a másfél éveseket, éljen a jövő tornásza!! :-)))

(Már csak egy hely maradt innentől kezdve, ahova tehetem a telefonomat biztonságosan: a szekrény teteje) :-(

Miért?

Miért van az, hogy Lili akkor hapcizik egy nap alatt összesen kétszer , ha a szája tele van tejbegrízzel, vagy ha üres a szája, de a szája előtt van a tejbegrízzel teli kanál?
Miért?

(Próbáltátok már a pulcsitokról levakarni 2 kanál tejbegríz permetet???????? )

Minimalista lakberendezés

Nálunk a minimalista stílus uralkodik mostanság.
Na nem divatozásból, áhhh, korántsem. Szimplán csak jól felfogott érdekből.
Kb másfél méter magasságig nincs olyan polc, szekrény, éjjeliszekrény amin valami lenne. Maximum játék, de azt se én raktam oda.

Az ágyunk mellett lévő éjjeliszekrényre mindig is szerettem lomolni.Egész életemben.
Zsepi, tea, krémek,újságok, könyvek......stb, stb.
Na most ez úgy néz ki: minden este, miután Lili lefeküdt aludni, rápakolom a szekrénykémre az az éjjel szükséges dolgokat, a fent felsoroltakat. Majd reggel ébredés után azonnal (ezt értsd úgy, hogy amint kibújtam az ágyból, azon minutumban fogom a dolgokat)a helyükre pakolok mindent.
Ha esetleg elfelejtek valamit elrakni, eltűnik, vagy fura helyeken kerül elő.

Pl kukában az újság, a mosdókagylóban a krémem (még jó, hogy kupakot letekerni nem tud), zsepi mindenütt, zsepi cafatok minden résben.



Mondjuk sose volt nálunk ilyen rend, mint mostanában. :-))))

(Ha a szana-szét hagyott játékokat nem nézem, amit naponta csak 3x, az altatáskor vagyok hajlandó felszedni )

Gondolkodom tehát vagyok

Kisgyerekkoromban (6-7 évesen) azt hittem csak nekem jár az agyam állandóan , lelőhetetlenül gondolkoztam az életem dolgain .Csodálkoztam is , hogy hogyan tudnak így létezni mások agyalás nélkül.
Persze az emberek nem osztották meg velem, a kicsivel, a gondolataikat, így hihettem azt, hogy nincsenek is azok a gondolatok.
Mindig, akármilyen tevékenység közben csak gondolkodtam. Ráadásul már akkor is bosszantott időnként, hogy miért nem lehet időnként üres az agyam.
Most már mivel öreg és bölcs vagyok :-) , tudom másnak is állandóan jár az agya.Csak erről nem sokat beszélnek a felnőttek, gyerekkel meg pláne nem.

De most is bosszant időnként, hogy miért nem tud kikapcsolni az agyam. Miért kell állandóan csak a problémákat körbe-körbe járni, eljutni valahova, majd kezdeni előröl a körözést. Akármilyen monoton, vagy nem monoton tevékenység közben is csak ringlispírezik, sokszor alvás helyett is.
Tán csak egy kivétel van, ha olvasok. És kellőképpen jó a könyv, el tud valahova varázsolni.
Ilyen volt az elmúlt napokban Penny Vincenzi Világraszóló botrány című könyve. Röpke 740 oldal két nap alatt , Lili-szokásos házimunka- szőlő lekvár-kerítés festés mellett jórészt alvás helyett.

Brühühü: fodrásznál jártam

És (tudom és-el nem kezdünk mondatot, de csak azért is) fogadjatok el egy jó tanácsot:
-NE menjetek oda ahol már 3 (!!)-szor nem tudtak tetszetős frizurát csinálni ( neked tetszetős, nem a fodrásznak ).
És mindezt az elmúlt 2 évben.Igen összesen ennyiszer voltam 2 év alatt fodrásznál. Na jó , minden akció után vártam fél évet, míg szépen megnőtt a hajam, és már a frufrumat is levágtam egyszer, de már az is megnőtt.
-Ne menjetek oda, ahol újságból kell mutogatni, hogy mit szeretnél, pláne ha már 10000szer elmondtad, hogy azt az újságot nem fogod a kezedbe. De akkor is újságból vett kép után akar neked valamit csinálni.
-Ne menjetek oda csak azért mert a melletted lévő utcában dolgozik, és kisgyerekkel is fogad, és ráadásul olcsón dolgozik. Akármilyen olcsón dolgozik akkor is ablakon kidobott pénznek fogod tekinteni, és síratni fogod az előző hajad: hogy milyen szép, milyen hosszú volt.

Okuljatok a jó tanácsomból, már ha én nem okultam így 4-re sem. :-((((((

(Ui: ez a bejegyzés már 3 hete várja a megjelenést.Hátha már nem fogok bosszankodni. Én is eddig vártam, hátha megszokom a tükörbe bele nézve a fejemet.
Nem sikerült.
Így a mai hajmosás után csak itt landol ez a bejegyzés)

Hogyan fejlesszük gyermekünk mozgását? :-)) I. fejezet

Az első fejezet a kéz finommozgásának fejlődéséről szól.

Először is mossunk ki egy adag pelenkát. De nem ám akkor mikor alszik a csemeténk, nem, akkor kell mikor a legélénkebb-legéberebb állapotban van.
Másodszor rendeljünk esős időt , nehogy a szárítókötélre (ami jó magasan van) tudjunk teregetni.
Harmadszor hagyjuk segíteni a teregetés közben. Legalábbis a szárítóról leszedegetni a csipeszeket. Ebbe annyira bele fog jönni, hogy itt meg se áll. A kiteregetett ruhákról is leszedegeti a csipeszeket. Ráadásul gyorsabb ütemben , mint ahogy én be tudom fejezni a teregetést és pótolni tudom a hiányzó csipeszeket.
Miután felszedegettük a csipeszeket, és a leeső pelenkákat (csak halkan megjegyzem ez az elpuhult anyáknak is jó kis hajolgatós torna, valamint a kéz finom mozgását is fejleszti), valamint lesimítottuk megtépázott hajunkat, üljünk le elégedetten kipihegni magunkat a fotelbe: Lám ma is tettünk valamit gyermekünk fejlődésért.

(Folytatás előbb utóbb várható)

A babona

azt mondja, ha kiborul a só, akkor veszekedés várható.
Na de ha a delikátot ( ami köztudottan 80% só) borítom ki?????
Akkor vajon milyen veszekedésre számítsak??

Holnapra tuti kiderül.

Ui: Lehetett bízni a maradék 20%-ban, nem volt veszekedésben részem. :-)

És az milyen dolog már, hogy

Lilit a partvis egyáltalán nem érdekli mikor sepregetek, de a port-morzsát sec-perc alatt szét ugrálja, ha nem vagyok elég gyors a lapátra segítése közben.
És mellé röhög.
De olyan , de olyan göndör kacajjal. :-)

(Ráadásul már direkt utazik a por kupacra, ott áll mellettem seprés közben, és várja a rosszalkodási lehetőséget.)

(Jó-jó, lehet mondani, miért nem akkor csinálom mikor alszik, de ha látnátok evés után az etető szék környékét, megértenétek. Igen, ez azt is jelenti,hogy Lili újabb fejlődési szakaszba lépett: már egyedül szeretne enni)

Befőzés közben magvas gondolatok

járnak a fejemben.
Ami végül is nem megerőltető :-), és a monoton munka is jobban telik így.

-Az uborkák olyanok mint az emberek : van köztük vékony, molett, alma, körte alak. Vajon mi másban hasonlítanak még ránk. Például nekik milyen gondolatok járnak a fejükben befőzés közben?????

(A férjem nagyon röhögött , mikor megosztottam vele a magvas gondolatomat)

:-))))

Lili és a jégkrém

A kisasszony szépen nődögél és egyre csalafintább.
Például valamelyik nap nem elégedett meg a tölcséres jégkrémemből néhány falattal. Nem, ő inkább úgy döntött, nem osztozkodik velem, és egy gyors mozdulattal elmarta a kezemből az egész tölcsért. És ami a legmeglepőbb volt, hogy egész ügyesen eszegette, az arcán és a pólója ujján kívül nem is kent össze semmit.
De jószívű kis teremtés, :-), mert még engem is megkínált belőle. Minek következtében az én arcom, és pólóm még murcosabb lett mint az övé.







De nem csak a jékrémet szereti, jöhet neki a kalács is. :-)

Felújítás II.

Készen vagyunk az összes munkával.
A kőművesek már rég levonultak. Május 30-tól július közepéig voltak itt. Ezzel a legnagyobb kosszal járó munkákon túl is voltunk bő egy hónap alatt.
Az elmúlt egy hónapban kisebb belső munkákat csináltattunk-csináltunk. Úgymint cserépkályha rakás. :-)
Mutatok képeket is. És majd jövök a tapasztalataimmal, hogy az okos emberek tudjanak okulni.

(Na, kissé béna vagyok, nem tudom miért elfordítva tette fel a képeket, de nem is tudom megszerkeszteni. ??????? Bocsi!!! )

Vissza a fősodorba

A vizsgák és a felújítás ideje alatt nehogy azt higgyétek ám, hogy nem volt egy kicsi kreatívoskodás sem. Bizony akkor sem rozsdásodott meg a varrótűm.
Szépen-lassan meg is mutatom a készült dolgokat.

Egy turkálóból megmentett felső álmodta magát újra baba nadrággá és szoknya nadrággá.

A felső és a szabásminta alapjául szolgáló szétbontott nadrág.

Az ujjából kijött egy hosszúnadrág.


A maradék anyagból pedig egy szoknyanadrág.


Itt pedig már használatban: Lili a két keresztgyerekemmel.

Felújítás I.

Ez volt a kiindulópont:
Elölről a ház:
(A kertben a bútorok nagy része már raklapon le nejlonolva, hogy ne tegyen benne kárt az időjárás. Mint később kiderült még kb vagy 4x kellett átragasztózni, mert ezeket a viharokat , amik mostanában voltak, nem bírta.)

Hátulról:

Az előtér:

A melléképületek , amelyek a házhoz vannak toldva. Részben erre is terjeszkedtünk, mert az első ajtónál lévő nyári konyhából kamrát csináltunk. Egy fal kiütéssel a házból is átlehet járni.


A régi konyhából lett a nappali:


A nappaliból nyílik a fürdőszoba, és a régi kamra, amiből lett a konyha. Ennek a falába ütöttünk egy ajtót, ahol át lehet közlekedni a volt nyári konyhába.

Ez pedig a fürdőszobánk volt. Itt már erősen szétvert állapotban. Ekkor jutott eszembe fényképezkedni.

Fiú???

Az egyik kőművessel lezajló beszélgetésem:
-Jaj de szép aranyos arcú kisfiú!!
- Az lehet, hogy aranyos az arca mert hogy kislány, Lilinek hívják.
- Azt hittem fiú.
-Dehát piros nadrág, rózsaszín felső van rajta.
- Gondoltam örökölte a ruhát.
- Ennyire lányos öltözéket csaknem adnék egy kisfiúra. De ráadásul fülbevalója is van.
Közelebb hajol: -Na tényleg, azt meg nem is láttam. Csak hogy rövid a haja.

?????
Meglepődtem, de akkorát nevettem rajta. .-))

Lányoknak nem lehet rövid a haja??
Ráadásul ezt tőlem örökölte, nekem 1 éves koromig kopasz volt a fejem, majd utána kezdett nőni a hajam. Az apjának meg lányosan göndör fürtjei voltak kiskorában, ezt bezzeg nem tudta örökölni. :-)

Hajrá Lilike növeszd a hajad!

:-)

Nagy nap jött el!

Ez a nagy nap pedig Lilike 1 éves születésnapja. :-))))

Na ez a nagy nap már rég el is múlt, (már az egy évesek ösvényét tapossa az én kis pindurkám), de még csak most sikerült a fényképezőgép usb kábelét megtalálnom, így csak most tétetem közhírré. :-)

Az emlékezetes napra ébredés:
(Azért a szemét ilyen korán még nem nyitja ki, nehogy már anya csinálhasson egy jó kis képet :-))


Kicsit később már jó kedvre is tud derülni.

Torta is volt, néhány nappal később.

Bejegyzés

, méghozzá sok-sok bejegyzés fogalmazódott meg bennem mostanában. De kóros időhiányban szenvedek. Ezért csak a fejemben írodtak meg. :-)
Miután a vizsgán szerencsésen túlestem, a bizonyítványomat is megkaptam egy szp szombaton (ami arról is nevezetes, hogy pont anyukám születésnapja). Hipp-hipp-hurráááá. :-) (Ez most nem dicsekvés, csak jó nagy megkönnyebbülés, hogy végre beérett majd 3 éves munkám gyümölcse)

Ezután nagyon gyorsan hozzákezdhettem a pakoláshoz. A több mint a fél házunk összepakolásához.

Nem, nem költözünk, csak felújítunk. Gyakorlatilag az egész házat szétverettük. Egyedül a nagyszoba úszta meg (mert valahol aludni is kell), és a leendő gyerekszoba (ahol a konyhát rendeztük be ideiglenesen, mert enni is kell valahol).

Május 31-én pedig megérkeztek a kőművesek. És zajos munkához láttak.
De mivel eddig úgynéz ki, hogy egy nagyon jó kis csapatot fogtunk ki, nagyon jól haladnak. Még a tervezett ütemtervet is hamarabb teljesítik.
Legnagyobb meglepetésemre Lilikém egész jól tűri a zajolást( mit zajolást, dübögést). Úgy tud aludni mint a bunda.
Már egy-két kivételtől eltekintve.

Úgyhogy a felújítás is szerepet fog kapni mostanában a blogon.


Kicsit később hozok képeket is a kisasszonyról, meg bővebb beszámolót is, csak előbb meg kell keresni a fényképező kábelét (áldott dobozolás:-() )

Ui:
Mégis csak találtam a gépemen egy-két képet Liliről. Ráadásul még egynéhány be nem mutatott újra felhasznosításról is. Ezeket is fel teszem hamarosan a szobafogságban. (Mert nem nagyon tudok hova menni, míg itt dolgoznak nálunk.)

Na ki szereti a túró rudit??? (ez itt nem a reklám helye :-)) )


Ezekben az ölelő karokban a legjobb lenni:


A kis huncut:

Ruhagondok megoldódva, avagy a vizsgán túli élet

Miután sikerült eldöntenem , hogy végül a piros szoknya szerény szürke felsővel lesz a befutó, már a vizsgámra is tudtam koncentrálni. El is döntöttem magamban, hogy úgyis esélytelen vagyok rá (erre nem adott alapot az eddig 7 sikeres vizsgám ), tehát akkor nyugodtan el is mehetek.
El is mentem.
És miután jól belehúztam a számomra 2 legrosszabb tételbe, nagy nehezen összekapartam magam, és lefeleltem.
Utána jó parában voltam az eredményhirdetésig, aztán nagy meglepetésemre kiderült, hogy sikerült, méghozzá jól. ??? :-)
Na ezt meg is ünnepeltük egy jó kis ebéddel. Szuper volt!

Azóta meg csak a lábamat lógálom. :-)
A szokásos húsvét előtti nagytakarítást sikerült húsvét után abszolválni. De azon is túl vagyok.
Utána jöhetett a kerti munka kisebbik része: a veteményezés. Bár ennek még nem vagyok a végén.
És a nagymosások, mert Lili ruháját tovább adom, ugyanis nemsokára újabb bébike érkezik a családba. A hugomnak nyárra meghozza a gólya a 3-dik babát.

A láblógázásba Lili foga egy kicsit belezavart:megérkezett a 3-4-ik foga,a felső első kettő, ezt meg a nyuszi hozta.

Imádnivaló kis fogas baba lett (persze nem sűrűn mutogatja, na meg főleg nem egy fotó erejéig). Csak a szövegelésébe zavar be egy kicsit, ugyanis nehéz úgy állandóan a száját járatni, ha közben a nyelvével simogatja az új fogait. De azért megoldja. :-) csak a csukott száján keresztül érteni nem lehet.

És a virágot is imádja, álljon itt erről egy kép bizonyságul: