A nagy várakozás

Már minden összepakolva, menetre készen.
Az összes babavárós cucc összekészítve, várja a kis gazdáját.
Már csak a kiságyat kell készre szerelni, de ha minden jól megy holnap az is meglesz.
Csak a picurt várjuk.
De őt nagyon. :-)))

A jóslófájások jönnek-mennek, tartósan nem maradnak. De még egy kicsit jöjjenek-menjenek, mert megbeszéltem a picurral, hogy még egy kicsit türelmes lesz , és a következő hétvégét kivárja. Vagy inkább a 31-ét, ugyanis én akkorra várom. Bár a keresztfiam 25-re álmodta meg (ami holnapután van!!!! ).
Na majd meglátjuk kinek lesz igaza.

Mindenesetre én már tegnap azt álmodtam (meg még egy néhány éjszaka) , hogy a karomban tartom a lánykámat, csak az arcát nem tudom elképzelni magam előtt, még álmomban sem.

:-))))
Már elindult a visszaszámlálás.

Ezt is

megcsináltam. Mintha valami nagy ördöngősség lenne. :-))
Íme a kész takaró-kispárna huzat:


Nem nagy was-ist-das, de nekem már igen. Nem nagyon tudok már a pocakomtól az asztal mögött megférni. :-))
Na de úgy néz ki, hogy hamarosan vége ennek az állapotnak is, ugyanis hétfő este és kedden délelőtt megjelentek a jóslófájások. Méghozzá elég keményen.
Hétfő este olyannyira elkezdődtek a méhösszehúzódások, hogy P. teljesen beparázott, hogy akor most szülünk vagy nem. Én persze nyugtattam, hogy ha nem múlik el , akkor bizony jön a Picur.
De el múltak a fájások, én pedig gyorsan összeraktam a kórházi táskámat (eddig babonából táskába nem raktam még a cuccokat, csak a szekrénybe pakoltam külön őket ).

Viszont mivel a megérzésem szerint jövő héten jön a baba, ezért szépen megbeszéltem a pocaklakóval, hogy jobb lesz neki is, ha még vár egy hetet. Nővekedjen, erősödjön még egy kicsit, meg hagyja , hogy beszerezzem a matracát, mert már csak az az egy dolog hiányzik.
Mivel tegnap délutánra abbamaradtak a jóslófájások is, és még most is egyben vagyok, azt hiszem hallgat rám, és vár még egy kicsit. :-)))

Hűű, végre készen

vagyok a takaróval.
Így elsőre elég nehéznek találtam a vlízzel való munkát, vagyis inkább másodjára, ha a kicsi párnát is figyelembe vesszük.
A kiságyba való rácsvédőt méreténél fogva könnyebb volt kezelni a varrógép alatt. Dehát annak a hosszúsága csak 20 cm, míg a takaró mérete:120*80 cm.

Már csak a kiszabott huzatokat kell megvarrni rá.

Lassan már minden készen várja a picurt, aminek már itt is az ideje, hiszen már csak hetek vannak hátra és megérkezik közénk az új családtag. :-))) Már alig várom.

Újabb babaholmi

lett készen.
Lassan már minden elkészülve várja a kis pincurkát. :-)
Ezúttal egy 2m 40 cm hosszú, és 20 cm széles rácsvédőt varrtam a kiságyba, hogy a fejét ne verje majd be.
Ez is aranyos mackó mintás anyagból készült, vlízzel bélelve. Lassan megtanulom kezelni a vlízt, de még mindig okoz meglepetéseket.

És menetközben jöttem rá, hogy valami oknál fogva az összes anyag, amit vettem különféle babaholmik gyártására, MIND mackó mintás. Hmmm, ez vajon mit jelenthet?
Pedig én nem is vagyok oda a macikért különösebben.
Valószinűleg csak annyi, hogy még kevésbé kedvelem a nyálas-rózsaszín barbi mintákat, a fiús minták ugye meg nem jöhetnek szóba, és mivel még én választhatok (ki tudja még meddig), maradnak a kettő közti színek, és minták, jelen esetben a mackó minták. :-)))

De azért

én sem unatkoztam, míg a kályhát rakták.

Az új coolababy-s pelenkáknak varrtam egy oviszsákhoz hasonló tárolót. Amit vállfán a pelenkázó szélére lehet akasztani.
Háát, ilyet se csináltam még. Nem is bánom (bár van aki azt mondja, a táska varrás ennél bonyolultabb)
Mire megrajzoltam a szabásmintáját, és kivagdosgattam az anyagokat (szerencsére jó sok darabból csináltam)még a pocaklakó is megunta, és elkezdett rugdosódni. :-)
De kb 3 órás munka után kész van, éééésss nagyon tetszik. Meg is állapítottam, minden szerénytelenség nélkül, hogy most nagyon ügyes voltam. :-)))

Gondolom az igazi oviszsákokat valami zippzárral szokták zárni, de én direkt semmit nem raktam bele, mert a pelenkát egy nap jó sokszor kell kivenni belőle.

A mostani hétvégén

sem unatkozunk.
Még a szülés előttre beterveztünk egy nagyobb felfordulással járó dolgot: nevezetesen a cserépkályhánk átrakatását.
Megérdemli szegényke, mert télen igen jó szolgálatot tesz nekünk, ki is használjuk rendesen. A szobában az idén gázkonvektort nem is használtunk.
És egészen egyszerűen imádjuk a cserépkályha melegét!!!
Tehát a bébi születése előtt még muszáj volt , hogy megcsináltassuk, mert mire itt lesz a picur, még lehet , hogy be kell majd egyszer-egyszer fűteni.
Tavaly júniusban is , emlékszem (pont az esküvőnk előtt :-)) ), elég hűvösek voltak, szeles -esős volt az időjárás.

Így áll a kályha most, még félkész. Remélem holnap készen is lesz.

Ui: természetesen mivel a kályhás egy rendes pasas, ezért be is fejezte másnap a kályhát nekünk. :-)))
Majd egyszer teszek fel a kész kályháról is képet. Bár olyat mindenki látott, nekem is a belseje volt az érdekesebb.

Szerdán

megérkeztek a coolababy mosható pelenkanadrágok , amit neten rendeltem.

Ugyanis olyan sok jót hallottam a mosható pelenkákról, hogy elhatároztam , én is ilyet akarok használni, ha a picurkám megszületik.
Nagyon színesek, szépen kidolgozottak. (és itt nem a régi mosható tetra pelenkára kell gondolni ám!!)Nagyon-nagyon tetszik nekem. A párom is elismerően nyilatkozott róla (!), főleg miután megtudta, hogy én vállalom a mosási macerát, neki csak alkalmanként cserélni kell. :-))
Van belőle fiús-lányos szín: piros, rózsaszín, sárga, narancssárga, kék, zöld, és csak patentos, ill patentos-tépőzáras.
A baba 3 kg-os korától 15 kg-os koráig lehet használni, tehát gyakorlatilag míg szobatiszta nem lesz.
Majd kiderül , milyen teljesítményre képesek használat közben, és , hogy mennyire macerás a dolog mosási része.




Hát nem szuperül néznek ki????

Megérkezett !!!!

Megérkezett a Kalex -nál megnyert táska, és neszesszer egy kis meglepi tea, és kávé társaságában, egy nagyon kedves levél kíséretében.
Élőben még jobban tetszik a Kalex által készített szett, mint a fényképen. :-)))

Szerencsés vagyok, hogy az életem első nyereményét pont ilyen szép ajándékok teszik ki.

Mégegyszer köszönöm-köszönöm. :-))

Szerencsére

mára készen is lettem a táskákkal. És még csináltam kis gombbal záródó tokokat is, amibe a szatyrokat bele lehet tenni és így könnyebben pakolható a válltáskába.
A táska:

Az összes kész táska:

A kis tasakok eleje filc virág díszítéssel:

A tasakok hátulja gombbal záródik: (hát a gomblyukazást a varrógéppel még gyakorolni kell, valamiért nem akar pont középre esni.)


És a kész táskák a kész tokokba pakolva utazásra és ajándékozásra készen:

Kicsit későn

kaptam észbe, már ami az anyák napját illeti. Annyira lefoglaltam magam a picurnak készítendő dolgokkal, hogy majdnem kicsúsztam az időből a mamámnak, és anyunak kézzel készítendő ajándékok elkészítésével. Ugyanis ez nálam hagyomány, valami kézzel készített ajándék , és virág : ez hagyományosan az anyák napi meglepetés.
Ami annyira már nem is meglepetés, hanem már szinte várt dolog a megajándékozottak részéről. Tegnap juttatta anyukám eszembe, hogy mit kap majd, mert neki a leghőbb vágya valami vászon szatyor lenne (ő is öko ilyen szempontból, inkább cipel egy -két vászon táskát, minthogy vegyen egy nejlonszatyrot). Én persze sejtelmesen vigyorogtam, hogy "majd meglátod". Közben meg járt az agyam.
Ezzel meg is adta az ötletet nekem, hogy mit készítsek: hát vászontáskát. Tegnap ki is szabtam a páromtól kapott nagy piros vászonból vagy 6-7 táskának valót (mert persze akkor már mamának is olyan kell, meg a hugom, aki szintén anyuka, ő is meg fogja kívánni, na de akkor már nekem is kellene legalább 1 belőle)
És a füleket is megvarrtam tegnap este. Ma pedig igyekszem befejezni, mert holnap délután már itt is van az anyák napja, nálunk legalábbis.

A mostani hétvégén

sem unatkoztam.
Először is elkészítettem életem párjának a halacskás kispárnáját. Nagy sikernek örvendett. :-) Ilyenkor nagyon tudja értékelni a kreatív oldalamat. :-)))
Bezzeg mikor megkértem, hogy szedje össze a belsőpárnahuzat töltése során kipotyogott szivacsokat, hmmmm..... Nem nagyon megy már a hajolgatás nekem , így nyolc hónapos meg egy hetes kismamaként.
Itt a kép a párnáról. Kicsit lazábbra hagytam a külsőhuzatot, ő így szereti. A huzat záródását a szokásos gombok helyett 2 db zippzárral oldottam meg.


Készülnek ám közben a picurkának is dolgok. Most például kispárnát kapott. Tudom, hogy még úgy se most fogja használni, de ha már a takaróját csináltam, akkor egyúttal ezt is összevarrtam. Jobban mondva inkább a kispárna volt a próba darab. Ugyanis most használtam először töltő vliest(vagy frízt, nem is tudom pontosan melyik a helyes írásmódja). A varrógépem a két vászon közé fogott vékony vliest a kispárna esetében gyönyörűen vitte. Hamar készen is lettem vele. Bezzeg mikor a takaróra került a sor, háááát, ezt nem az én kis Brother-emnek találták ki. Az még hagyján, hogy a vlies elcsúszik (később rájöttem, hogy bármennyire is nem szeretném, igenis ki le kell tűznöm gombostűvel elcsúszás ellen a három anyagot, különben nem tudom megvarrni), de a szél hajtás levarrásnál , már olyan vastag neki az anyag, hogy egyszerűen nem varrja el. áááááá
Tehát kénytelen vagyok kézzel megvarrni. Így meg eléggé lelassult a technikám.
Itt egy kép a párnáról:


és a takaróról:


És el ne feledjem a tegnapi nap nagy slágere az általam elsőnek készített máglyarakás volt. Isteni finomra sikerült. Mára már csak az a kis sarka maradt a tepsiből , amit le fényképeztem.

Viszont ennek a sikerén nagyon meglepődtem, mert igaz ugyan , hgy nekem ízlett , azt nem gondoltam, hogy a páromnak, és az épp itt lévő anyukámnak is fog. Merthogy én nem a receptet követtem, hanem a mamám szóbani elmondását. Persze nem papírról, hanem csak úgy fejből: áááá nem nehéz ezt elkészíteni. Na, ennek következtében elfelejtettem kivajazni a tepsit, ezért eléggé lesült a süti (páromnak viszont pont ez az egyik dolog, amiért ízlik), valamint a rétegek közül kifelejtettem a lekvárt. De ezt pótoltam utólag a tálaláskor.
De épp ennek ellenére, vagy ezek miatt nagy kedvenc lett. :-))) hamm-ham ham. Pillanatok alatt elfogyott.

Újabb sikeres csere-berén vagyok túl

ezúttal Andival . Nagyon szép dolgokat készít Andi, érdemes benézni hozzá.
Gyönyörű szép festett anyagokat, meg egy rózsaszín bocimintás és egy halacskás anyagot kaptam szalagokért cserébe.

A szalagokat már feltekerve, borítékolás előtt közvetlenül jutott eszembe lefényképezni. :-)


És itt vannak az anyagok. Anyukám már az egyik zöld és kék anyagot kinézte magának. Pénztárcát szeretne magának belőlük. (Lehet valami az almában meg a fájában mert én is pont ugyanazokat az anyagokat néztem ki magamnak, szintén pénztárcának) .

A halacskásból pedig a páromnak (aki megszállott horgász, ha az ideje engedi) szeretnék készíteni egy párnát. Meglepetés lett volna, de aztán nem tudtam megállni, hogy ne mutassam meg neki a szerzeményemet. :-)) Így is tetszik neki. Már várja, mint egy gyerek, hogy mikor is lesz kész. Tehát köszönhetően a türelmetlenségemnek, kénytelen leszek minél hamarabb megvarrni a "meglepetést" .

Kész vagyok

a kicsinek az egyik takaróval.
Polar anyagból készült 80×80 cm-es takaró, kézzel hímeztem a szélét végig. Filcből készült virágok applikálva díszítik.
Készül még egy másik ugyanilyen takaró is, csak jóval nagyobb méretben.
Hátulja:

Eleje:

És a sarka:

Végre én is

úgy érzem, hogy ténylegesen és visszavonhatatlanul megérkezett a tavasz.
Ma ugyanis nagyon szépen süt a nap, de nem túl melegen, fúj a szél, de nem túl hidegen, és az égen se gyülekeznek esőfelhők (a meteorológusok ígéretei ellenére sem).
Viszont a kis virágos kertemben virágoznak a nárciszok, jácintok, árvácskák, tulipánok, gyöngyvirágok. :-)))
És a veteményeskertben is bújkálnak a növények, pl a borsó olyan szépen ki dugta a fejét, az újhagyma szárát meg a hétvégén már lehetett kóstolgatni, de látszik már a retek , sóska sora is.
Hétvégén beszélgettük is a férjemmel, hogy mindabból , amit most a kertbe vetünk, gondozunk, nevelgetünk, a lányunk is fog már enni az idén. :-)))) Nagyon kellemes gondolat volt.

És itt van néhány kép a kedvenc virágaimból:

Sikeres csereberén

vagyunk túl Emivel http://perlesmagiques.blogspot.com/, aki nagyon szimpatikus gyöngyöző blogger. Érdemes benézni hozzá, szép dolgokat készít.

Egy szép nyakláncot és egy egyedi medált kaptam szalagokért cserébe.

Újabb apróságok

készültek a picurkának szintén filcből az ágya fölé nézelődni. És kézzel. Már nem nagyon bírok a varrógép mellett ülni huzamosabb ideig, pedig ki van már szabva számos dolog, amit meg kellene csinálnom a babának, mire megérkezik.

Játék Játék Játék !

Kalex elérte az 50000 látogatottságot, ezért játékot hirdetett!



Nagycsilinél pedig szépséges kitűzőt lehet nyerni.
Én ezt már ki is néztem magamnak. :-)

A pocaklakónak készült

ez a kicsi elefánt. A szabásmintáját egy régi nők lapjában találtam. Kiss Éva Textilfigurák könyvéből rakták be az újságba. Volt ott egy kis lovacska is. Majd azt is szeretném elkészíteni a picinek.



Ez a kicsi marokbaba is neki készült,puha plüssből . De mivel sehol nem találtam a környéken bébi plüsst, így egy turkálóból szereztem be a szükséges anyagot, egy pöttyös pulcsiból.



És itt a pocakom:


:-))

A Föld órája

kezdeményezéshez mi is csatlakoztunk tegnap este.
Lekapcsoltuk a villanyt, és gyertyafénynél beszélgettünk kicsit, aztán gyorsan jött az alvás. :-) A pocaklakónk is elfáradt, most nem ficánkolt sokat.Ő is gyorsan elaludt. :-)
Amin mondjuk nem is csodálkoztam, az egész napos kertészkedés után.Ugyanis a fél kertünket beültettük, de ez is 1 napunkba (mert volt 2 segítségünk is, anyu és az öcsém személyében) telt.
Mindenfélét ültettünk, de a lényeg most lett virágoskertem is. Tele árvácskával! :-)

A heti termés

nem valami sok. :-)
Tegnap sütögetős kedvemben voltam, így született ez az isteni finom rakott krumpli, ami remélem, mivel hatalmas adag, kitart vasárnapig.




Valamint ez a nagy tepsi cseresznyés - diós tészta, amiből kapásból kettő tepsivel is sütöttem. Eredetileg egy meggyes muffin receptje, amit a netről szedtem, de át is alakítottam tepsis formájúvá, így sokkal finomabb lett. Szerintem. :-))
De sajna a még mindig kísérletezős kedvemnek köszönhető, hogy most egy kicsit laposabb lett a tészta: túl sok diót tettem bele. Bár ez csak a kinézetén ront, az ízén mindenféleképpen javít.


Kreatív vonalon se tudok nagyon sokat felmutatni. Bár most nem valami haladós dologgal kísérletezgetek.
A pocaklakómnak készítek fali képet hímezve. Nem tudom mennyire felismerhető: egy békakirály lesz a félig kész mű, bár még most egy bazi nagy tojásnak is elmenne, aminek lába nőtt.



Ez a takaró a férjemnak készül : tavaszi vagy inkább nyári takaró lesz. Elég egyszerű: méterben kapható polár anyagot vettem, és pelenkaöltéssel szegem körbe. Valamiféle hal mintát ( szeret horgászni a párom) szeretnék a takaró sarkaiba, hímezni vagy applikálni, még nem döntöttem el. Ez se egy haladós dolog, főleg, hogy ezt tévénézés közben szoktam csinálni, és mivel keveset tévézek, hát ez se sokat halad. Ezért lehet, hogy csak nyári takaró lesz belőle. :-(


Ez a következő tervem ( még csak papíron) : ez is egy falikép lesz a pocaklakónak, egy tündérke. Hááát nem a rajz tudásomról vagyok híres, az már biztos.
:-))